| Summary: | Az a tény, hogy a közpolitika egyes szereplői nem tudják saját igazukat bizonyítani (legfeljebb érvelni tudnak mellette), fontos következménnyel jár:
azzal, hogy az adott közpolitikáról való döntés a tudomány területéről a politika világába, a hatalmi játékok terepére lép át. Az adott közpolitikáról
ezután már nem a tudományos bizonyítások és cáfolatok, a logikai érvek és
ellenérvek kontextusában döntenek, hanem a politika törvényszerűségeinek
alapján: olyan negatív technikák arzenáljával, mint amilyenek pl. a fenyegetések, politikai-gazdasági, hatalmi-közigazgatási korrupció, a különféle politikai csereüzletek. Vagyis, épp a túlságosan szigorú és holisztikus, idealista
elvárásokra épülő aprólékos racionalizmus nyit teret az ellenőrizhetetlen,
átláthatatlan és ezért irracionális elemeknek a közpolitikai programalkotásban és értékelésben.
|
|---|