| Summary: | A 2007. évi felvételi eljárás során az oktatási kormányzat új módszert követett. A
módszernek két sarkalatos eleme volt. Egyrészt a felvételit teljes egészében az
érettségi eljáráshoz kötötték, abban a felsőoktatási intézményeknek nem volt szerepük. Másrészt a felvételi keretszámokat, tehát, hogy hány hallgatót vehet fel az
intézmény, nem a minisztérium határozta meg, hanem az intézmény kapacitása,
illetve az, hogy ebből a kapacitásból az egyes szakra hány helyet allokált. Annak
alapján tehát, hogy a hallgatók milyen pontszámot értek el, és hogy az intézményeket hogyan rangsorolták, alakult ki az a sorrend, hogy egyes intézmények
hány hallgatót vettek fel. A Budapesti Corvinus Egyetem példájával élve: az alkalmazott közgazdaságtan alapszakot négy intézmény hirdette meg, köztük a BCE.
Azok a hallgatók, akik erre az alapszakra akartak jelentkezni megjelölték igényeik sorrendjét, sorba állították a négy intézményt, majd elérték az érettségi eljárásban pontszámaikat. A BCE erre az alapszakra száz helyet tervezett, és ha száznál
több hallgató jelentkezett erre az alapszakra, akkor az első száz felvételiző, aki a
legmagasabb pontszámot érte el, bekerült ide. Miután ezt feltöltötték, következett
a második intézmény, és így tovább.
Hozzá kell tennünk, hogy az oktatási kormányzat azt viszont megszabta,
hogy az egyes képzési területek hány hallgatót vehetnek fel, és azt is megszabta,
hogy országos szinten az egyes alapszakokra hány hallgató kerülhet. A felvételi
eljárás komoly vitákat váltott ki a felsőoktatási intézmények között. A vita egyik
fontos dokumentuma a Magyar Rektori Konferencia állásfoglalása. A következőkben azt az előterjesztést közöljük – mellékletek nélkül –, amelyet a testület változtatás nélkül elfogadott, s amelynek alapján az állásfoglalás megszületett. Reméljük, hogy az állásfoglalás vitát gerjeszt, és később is teret tudunk adni a különböző véleményeknek.
|
|---|