Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban
A tanulmány a vállalatkormányzási rendszer működési zavarainak mélyebb okaival foglalkozik. Amikor a tulajdonos-vállalkozó által birtokolt klasszikus vállalatirányítási modellt felváltotta a tulajdonlás és működtetés elválasztásán alapuló képviseleti vállalatvezetés, akkor szembe kellett nézni a tu...
Main Author: | |
---|---|
Format: | Article |
Language: | English |
Published: |
Corvinus University of Budapest
2020-08-01
|
Series: | Köz-gazdaság |
Online Access: | http://retp.eu/index.php/retp/article/view/607 |
_version_ | 1797956726191816704 |
---|---|
author | Iván Bélyácz |
author_facet | Iván Bélyácz |
author_sort | Iván Bélyácz |
collection | DOAJ |
description |
A tanulmány a vállalatkormányzási rendszer működési zavarainak mélyebb
okaival foglalkozik. Amikor a tulajdonos-vállalkozó által birtokolt klasszikus
vállalatirányítási modellt felváltotta a tulajdonlás és működtetés elválasztásán
alapuló képviseleti vállalatvezetés, akkor szembe kellett nézni a tulajdonos szerepének vállalatirányításbeli relativizálódásával, a tőkeműködtető hatalmának
növekedésével, s az igazgatótanácsi irányítás korlátaival. A gondolatmenet első
fejezete eszmetörténeti áttekintést ad a tulajdonosi és tőkeműködtetői motívumok
változásáról és az azokat vizsgáló elméleti megközelítésekről. A vállalatok társasági formában történő szerveződésével a vállalat tulajdonlása irreleváns koncepcióvá válik. A második rész az igazgatótanácsok vállalatirányítási szerepét taglalja, s feltárja a tartósan hatékony vállalatkormányzás kialakulásának korlátait.
A szerző az igazgatótanács morális felelősségének fontosságát az Enron vállalat
idevonatkozó negatív tapasztalataival illusztrálja. A harmadik fejezet a hatékony
kockázatviselés gazdátlanná válását mutatja be azt hangsúlyozva, hogy a kockázatmenedzselés nem épült be szervesen a vállalati szervezetbe, ami egyértelmű
vállalatkormányzási gyengeség. A negyedik rész a részvényesi értékmaximalizálás
elvét szembeállítja az érdekhordozói veszteség minimalizálásával. A tanulmány
szerzője nyugtalanítónak tartja azt az eszmei zavart, ami az értékmaximalizációs
cél és az érdekhordozói modell közötti választhatóságot uralja. A kiterjedt szakirodalmi analízist követően – az elméleti rész zárásaként – a szerző pozitív modell
felvázolásával a vállalatkormányzási perspektíva kiúttalanságát exponálja.
|
first_indexed | 2024-04-10T23:53:25Z |
format | Article |
id | doaj.art-68ddd764a84f4745a432a12c1ae4522c |
institution | Directory Open Access Journal |
issn | 1788-0696 |
language | English |
last_indexed | 2024-04-10T23:53:25Z |
publishDate | 2020-08-01 |
publisher | Corvinus University of Budapest |
record_format | Article |
series | Köz-gazdaság |
spelling | doaj.art-68ddd764a84f4745a432a12c1ae4522c2023-01-10T15:02:46ZengCorvinus University of BudapestKöz-gazdaság1788-06962020-08-01122Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításbanIván Bélyácz A tanulmány a vállalatkormányzási rendszer működési zavarainak mélyebb okaival foglalkozik. Amikor a tulajdonos-vállalkozó által birtokolt klasszikus vállalatirányítási modellt felváltotta a tulajdonlás és működtetés elválasztásán alapuló képviseleti vállalatvezetés, akkor szembe kellett nézni a tulajdonos szerepének vállalatirányításbeli relativizálódásával, a tőkeműködtető hatalmának növekedésével, s az igazgatótanácsi irányítás korlátaival. A gondolatmenet első fejezete eszmetörténeti áttekintést ad a tulajdonosi és tőkeműködtetői motívumok változásáról és az azokat vizsgáló elméleti megközelítésekről. A vállalatok társasági formában történő szerveződésével a vállalat tulajdonlása irreleváns koncepcióvá válik. A második rész az igazgatótanácsok vállalatirányítási szerepét taglalja, s feltárja a tartósan hatékony vállalatkormányzás kialakulásának korlátait. A szerző az igazgatótanács morális felelősségének fontosságát az Enron vállalat idevonatkozó negatív tapasztalataival illusztrálja. A harmadik fejezet a hatékony kockázatviselés gazdátlanná válását mutatja be azt hangsúlyozva, hogy a kockázatmenedzselés nem épült be szervesen a vállalati szervezetbe, ami egyértelmű vállalatkormányzási gyengeség. A negyedik rész a részvényesi értékmaximalizálás elvét szembeállítja az érdekhordozói veszteség minimalizálásával. A tanulmány szerzője nyugtalanítónak tartja azt az eszmei zavart, ami az értékmaximalizációs cél és az érdekhordozói modell közötti választhatóságot uralja. A kiterjedt szakirodalmi analízist követően – az elméleti rész zárásaként – a szerző pozitív modell felvázolásával a vállalatkormányzási perspektíva kiúttalanságát exponálja. http://retp.eu/index.php/retp/article/view/607 |
spellingShingle | Iván Bélyácz Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban Köz-gazdaság |
title | Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban |
title_full | Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban |
title_fullStr | Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban |
title_full_unstemmed | Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban |
title_short | Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban |
title_sort | tulelo kiuttalansagok a vallalatiranyitasban |
url | http://retp.eu/index.php/retp/article/view/607 |
work_keys_str_mv | AT ivanbelyacz tulelokiuttalansagokavallalatiranyitasban |