| Summary: | Az újklasszikus makroökonómia születése óta megosztja a tudományos közvéleményt. Egyesek a modern közgazdasági gondolkodás úttörő törekvéseit látják
benne, mások szerint viszont azt e gondolkodás elfajzásának kellene tekinteni,
s érdemes lenne megfontolni a vele való teljes szakítást is, hogy tudományunk
megmeneküljön az elkerülhetetlen, végső kudarctól. E végletes vélemények rávilágítanak egyrészt arra, hogy az újklasszikus makroökonómia helyzete még ma sincs
tisztázva, másrészt pedig arra, hogy a probléma megítélése rendkívül összetett és
problematikus. Ez a tanulmány e diskurzust kívánja metodológiai síkra terelni.
|
|---|