| Summary: | A fenntartható fejlődés koncepciója a Brundtland-jelentés 1987-es publikálása óta [magyarul lásd Brundtland, 1988] az élet egyre több területén jelenik meg. A kihívás eleinte a termelő ágazatokban volt szembetűnő, de a tömegturizmus (mass tourism) térnyerésével egyre inkább nyilvánvalóvá váltak a turizmushoz köthető környezeti, társadalmi és gazdasági problémák [Bramwell, 2004, Weaver, 2012], amelyek árnyalják a turizmus által a gazdaság és társadalom számára nyújtott értéket. Ezen túlmenően, a szélesebb nyilvánosság számára csak a közelmúltban tudatosult a totális turizmus és az ezzel összefüggő nemkívánatos mértékű turizmus (overtourism) jelensége [Michalkó és Rátz, 2019]. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy-egy vonzó célpont látogatóinak száma már annyira meghaladta annak teherbíró képességét, hogy ez nemcsak a helyi környezet és lakosság számára jelent elviselhetetlen terhelést [Seraphin et al., 2018], hanem
a célpont visszafordíthatatlan degradációjával is fenyeget [Muler Gonzalez et al., 2018]. Ezen
túlmenően az érintett desztinációk az odalátogatók számára is egyre kevésbé jelentenek egy idő
után vonzerőt [Koens et al, 2018].
A kihívás észlelésével párhuzamosan a turizmusban is megjelent az igény a fenntarthatósági szempontok figyelembevételére. Számos kapcsolódó irányzat mellett ennek köszönhető az
ökoturizmus koncepciójának megszületése, amely így már több évtizedes múltra tekint vissza
[Mbaiwa, 2015]. Ez idő alatt az afrikai kontinens számos országában nyert teret az ökoturizmus,
sikeres és bevált példákat állítva, azzal együtt, hogy a gyakorlatban számos kihívással néz szembe
napjaikban is [Lindsey et al., 2007].
A tanulmány célja annak vizsgálata, hogyan járulhat hozzá az ökoturizmus a turizmus fenntarthatóbbá válásához. A fő kutatási kérdés, hogy az afrikai kontinens példáján keresztül melyek
az ágazat legfőbb természeti, társadalmi és gazdasági hatásai, beleértve az érintett csoportok integrációjának, együttműködésének és lehetséges konfliktusainak értékelését is.
A tanulmány 2. fejezetében áttekintjük a turizmus és a fenntartható fejlődés kapcsolatát, bemutatva a fenntartható turizmusfejlesztés legfőbb irányzatait. A 3. fejezetben az ökoturizmus fenntarthatósági vonatkozásait vizsgáljuk, illetve a szakirodalom alapján kitérünk a terület afrikai tapasztalataira is. A 4. fejezetben a kutatási módszertant mutatjuk be, amely egyrészt esettanulmányokra, másrészt szakértői (utazásszervezői, civil szektorbeli) mélyinterjúkra épült. Az 5. fejezet az eredmények bemutatását és értékelését foglalja magában, kitérve az afrikai ökoturizmus ágazat legfőbb érintettjeinek azonosítására, a közöttük fennálló, fenntarthatósági vonatkozású konfliktusok és együttműködési lehetőségek elemzésére, illetve az ágazat általános, fenntarthatósági szempontú értékelésére. Az esettanulmányok és az interjúk eredményei alátámasztják az elméleti háttér megállapításait, azonban többször új aspektussal gazdagítják a szakirodalmi áttekintésben bemutatottakat. A 6. fejezetben összegezzük a tanulmány legfőbb megállapításait és kitekintést adunk a terület további nyitott kérdéseire vonatkozóan. A munka előzménye Gaál Dorottya Karolin 2019-es „Az ökoturizmus fejlődése és hatásai az afrikai kontinensen című TDK dolgozata, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetemen készített.
|
|---|