| Summary: | A tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy létezik-e közös őse a homo economicusnak és a homo islamicusnak, azaz milyen viszonyban áll egymással a nyugati és az iszlám
közgazdaságtan. Rámutat, hogy az iszlám közgazdaságtan létrehozása meglehetősen új
program és annak képviselői sem értenek egyet abban, hogy valóban különálló diszciplínáról van-e szó. Az iszlám hagyományon belüli identitásválság és a módszertanok sokfélesége
ellenére is meghatározhatóak azonban az iszlám közgazdaságtan sajátosságai, amelyek
közül a legfontosabb a pozitív és normatív elemzés összemosódása és az emberi viselkedés
elemzése mellett e viselkedés befolyásolásának igénye. A jelenkorból vizsgálva az iszlám
közgazdaságtan jövője nehezen látható, ezért a látószöget bővítve megmutatjuk, hogy az
iszlám és a nyugati főáram közötti megtermékenyítő közeledésnek van történeti alapja:
a középkori iszlám gondolkodót, Ibn Khaldúnt a két hagyomány közös őseként tüntetjük
fel. Ha létezik is hiány a főáramú közgazdaságtan történetének narratívájában, amint azt
a schumpeteri „great gap” jelzi, akkor az épp az iszlám hagyomány középkori tudósának
tudományos teljesítményével tölthető be. Ez pedig tanulságokkal szolgál a jövőre nézve.
|
|---|