| Summary: | A nemzetközi gyakorlatban számos példa található az egyensúlyban levő strukturális egyenleg előírására. Első megállapításunk szerint a kibocsátási rés becslésén
alapuló szabály vitathatatlan előnye mellett súlyos problémákat is felvet. Utólag
revideált becslése miatt ugyanis nem ritkán az derül ki, hogy a gazdaság stabilizálására törekvő, anticiklikusnak szánt fiskális politika valójában ellentétes hatású,
prociklikus lehetett, és a jó időkben nem képződött meg a válságok kezeléséhez
szükséges költségvetési puffer. Nemzetközi példák alapján azonban bemutatható,
hogy ugyanez a probléma a strukturális egyenleghez hasonló alternatív szabályokkal is előfordul, nevezetesen a jó időkben feltöltendő biztonsági tartalékokkal (rainy day funds), vagy a kiadások növekedését a potenciális növekedéséhez igazító
szabályokkal. Második megállapításunk szerint nagyon fontos a szabályok hatálya
alá tartozó mutató definíciója is. A nemzeti számlák statisztikai mutatói átlagos
védelmet nyújtanak a szabályok szándékos megkerülése ellen. A törvényi definíciók ennél szigorúbbak vagy lazábbak is lehetnek, és ez a választás jól tükrözheti a
fiskális politika általános hozzáállását és elkötelezettségét a szabályok követésére
vonatkozóan. A nemzetközi gyakorlatban arra is van példa, hogy a költségvetési
tételeken belül külön kezelik a tőketételek egyenlegét. Erre jellemzően nem terjed
ki a kiegyensúlyozott egyenleg előírása, mert a beruházási kiadás állóeszközöket
hoz létre, ami szembeállítható a finanszírozására szolgáló államadóssággal.
|
|---|