| Summary: | Mindenekelőtt a devizatartalék elégtelen szintje miatt kényszerült Magyarország az elsők között külső segítségért, nemzetközi hitelért folyamodni 2008
őszén, a globális pénzügyi válság kirobbanása után. A magyar kormány, a
jegybank, a magyar és a külföldi elemzők azonban a magas államadósságban
és a fedezetlen devizahitelek állományában jelölték meg a sérülékenység legfőbb okait. A téves diagnózist téves terápia követte. A költségvetés hiányát a válságban indokoltnál nagyobb mértékben igyekezett csökkenteni a kormány,
mert ezt szorgalmazta elsősorban a jegybank, de részben a nemzetközi intézmények is ebbe az irányba igyekeztek terelni a folyamatokat. Ennek nyomán
azonban csak elmélyült a gazdasági krízis. Magyarország azért vált az elsők
között áldozattá, mert a korábbi évek hibás stratégiája következtében alacsonyra süllyedt devizatartalék-szint miatt a jegybank majdnem lefegyverezve
szemlélte az eseményeket. Nagyon összeszűkült, de megmaradt mozgásterében
is szinte lebénult. Végső hitelezői szerepét még olyan szinten sem tudta ellátni,
mint a környező országok jegybankjai. Ortodox gondolkodásmódja megakadályozta abban is, hogy újszerű eszközöket vessen be, s megkönnyítse a
magánberuházások finanszírozását. Így a rossz szerkezetben és az eredetileg
meghirdetett túlzott költségvetési kiigazítással együtt a monetáris politika is
hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság az elkerülhetetlennél nagyobbat zuhant.
|
|---|